EGY TELJESEN MÁS VILÁG
Gary Douglas
2018. március 21.
Ha nem projekcióidból, elvárásaidból, elkülönítéseidből, ítélkezéseidből, és elutasításaidból (angolul rövidítve PESJR) élsz, akkor láthatod, hogy mi van előtted valójában és képes vagy a változásra.
Ez egy teljesen más világ.
A projekciók, és elvásások mutatják, hogy mit gondolunk, mit fog tenni valaki, még akkor is, ha nem cselekednek. Egy projekció lehet például azt, hogy „Ez a férfi tökéletes számomra.” Egy elvárás lehet például, hogy „Neki is biztos az a nézőpontja rólam, mint nekem róla. Azt gondolja ő is, hogy tökéletes vagyok a számára.”
Az ítélkezés minden olyan fix nézőpont, vagy meggyőződés miszerint valakinek, vagy valaminek bizonyos módon kell működnie. Az elkülönülés akkor történik, mikor ítélkezünk bármilyen módon. Elkülöníted magad attól a dologtól, vagy személytől, ami felett ítélkezel, még akkor is, ha saját magadról van szó. Az elutasítás, mikor megtagadunk, vagy elvetünk valamit.
Amikor projekciót, vagy elvárást teremtesz, akkor elkülönítesz, ítélkezel, és elutasítasz valamit, ami tudatosságot teremthetne a számodra. A saját tudatosságod szünteted meg.
Nekem sosincs semmilyen projekcióm, elvárásom, elkülönítés, ítéletem, vagy elutasításom senki felé. Mindig az észlelésre, és nem a hitre koncentrálok. Mindig képes vagyok a pillanatnak megfelelően változni. Nem hiszem el, amit az emberek mondanak, mert tudatában vagyok annak, ami kijön a fejükből. Mindig meglep, mikor azt teszik, amit mondanak.
Legtöbbünkre rengeteg dolgot vetítettek egészen kiskortól kezdve, és ezek a projekciók, és elvárások kedvezőtlenül hatottak lényünkre, és testünkre. Két éves korunkig nem észleljük a különbséget saját magunk, szüleink, vagy az emberek között, akik körülvesznek bennünket, így pedig átvesszük gondolataikat, érzéseiket, érzelmeiket, és nézőpontjaikat. Amikor pedig elérjük a tinédzser kort és fellázadunk szüleinkkel szemben, akkor önmagunk ellen is lázadunk, mert ezek a projekciók és elvárások már lényünk részévé váltak.
Az egyike ezeknek pedig ebben a valóságban az az, hogy meg kell házasodnunk és kell, hogy legyen kettő és fél gyerekünk. A dolgokat adott módon kell csinálnunk. De te erre képtelen lennél, nem? Milyen lenne, ha abból teremtenél, amit valójában tudsz, nem pedig abból, amit mindenki más rád vetít és elvár tőled?
Fel kell adnod a múltat, a tapasztalataidat, a projekciókat, és az elvárásokat. Arra vársz, hogy valami olyasmi érkezzen meg, ami nem is igazi. Tudod mit? Ahhoz, hogy ez a tettetés fennmaradhasson és igazzá váljon, el kell vágnod magad a tudatosságodtól. Biztosan így akarod élni az életedet?
Egészen addig, amíg bárkire kivetítesz, és elvárásokat támasztasz, sosem láthatod meg, mi a valóság, és mi igaz.
Azonban ha nincs nézőpontod, projekciód, elvárásod, elkülönítésed, ítéleted, vagy elutasításod, bárminek tudatába kerülhetsz, és gyakorlatilag bármit megváltoztathatsz.
Üdv egy teljesen más világban.
Itt találhatod meg Gary új könyvét a PESJR-ről és, hogy hogyan kezdhetsz teljesen másképp élni: https://pesjr.com/
A BOLDOGSÁG VÁLASZTÁS KÉRDÉSE
Gary Douglas
2018. március 29.
Ha nincsenek elvárásaid, ítélkezéseid, elutasításaid és kivetítéseid, akkor valóban boldoggá válhatsz!
Mindig helytelen, ha boldog vagy. A boldogtalanság, az, ami helyes. A boldogság viszont rosszá tesz. Észrevetted már ezt?
Megvan a lehetőséged arra, hogy válassz, hogy szabad legyél, vagy igazad legyen. A legtöbben inkább feladják a szabadságot azért, hogy igazuk lehessen. Jó ötlet ez, vagy rossz? Te melyiket választanád inkább?
Az egyetlen szabadság az életben képességünk arra, hogy válasszunk. Mit szeretnél inkább, a választásra való képességet, vagy a nézőpontod igazságát?
A szabadság, mikor bármit választhatsz. Az igazad, csupán azt jelenti, hogy már választottál.
Ha hajlandó vagy teljesen szabaddá válni, akkor veszíteni nem valóságos. A legtöbben nem hajlandóak elég szabaddá válni ahhoz, hogy választhassák a győzelmet, vagy a vereséget. Meg kell kérdezned magadtól: Mit szeretnék inkább, a választásra való képességet, vagy a nézőpontom igazságát?
Magadba kell nézned és feltenned a kérdést: Mi az, ami a legértékesebb számomra? A nézőpontom igaza, vagy a szabadon választás? Ez az az állapot, amiből választanod kell. Ha meglenne a szabadságod a választásra, mit választanál? A legtöbben inkább azt akarják, hogy igazuk legyen, nem pedig, hogy meglegyen a választásuk a teremtésre.
Inkább projektálsz, és elvárásaid vannak, mert próbálod elérni, hogy ne kelljen semminek változnia, és minden maradhasson a régi, hiszen így biztosan kontrollálhatsz mindent, és igazad lehet.
Azt vettem észre, hogy valóságosnak és igaznak teremtünk dolgokat, amik nem azok, és nem valódinak és hamisnak azokat, amik valóságosak. Tehát minden igaz és valódi? Nem.
Csak az igaz, és valódi, amit azzá teszünk. Még jó, hogy aranyosak vagyunk!
A projekciók, és elvárások feladata nem a ráébredés, és tudatosság, hanem, hogy igazunk legyen.
Mi más is lehetséges még?