A félelem felszabadítása

A FÉLELEM FELSZABADÍTÁSA

Oneness Konferencia hívás Krishnaraj-al – 2009. március 21.

A félelem, melyről ma beszélgetni fogunk, nem a külső vagy fizikai félelem, vagy ahogy még nevezik: a biológiai félelem. Ez természetes módon van beépülve a testbe, ez a védelem  természete. Például megijedsz a tűztől. Félelem lép fel, hogy megvédje a testet, és az túléljen. Van egy másfajta félelem is, melyet igen gyakran megtapasztalunk az életünk során. Ez a velünk született lelki félelem, mely a szenvedést okozza.

Amma Bhagavan szerint, az összes félelem gyökere a megosztó érzékelésben található. Amikor a mindenségtől való elválasztódást tapasztalunk meg, és nem kapcsolódunk a körülöttünk lévő valósághoz, akkor elidegenülést tapasztalunk, és ez a tapasztalás nagymértékű félelemhez vezet. Ha különálló identitásként, az Univerzumtól elválasztódottnak tapasztalod meg magad, akkor az azt jelenti, hogy folyamatosan azért küzdesz, hogy fenntartsd az identitásodat. Ez egy illuzórikus identitás. Ez egy nagyon természetes folyamattá válik, amint bekerülsz ebbe a megosztott érzékelésbe. Ez egy olyan félelem, amit folyamatosan tapasztalunk.

Egy mélyebb szinten ezt a félelmet a létezésen alapuló szenvedésnek nevezhetjük, ami az identitás elvesztésétől való félelem. Ez a félelem rengeteg módon megnyilvánul mind lelki és mind gondolati szinten. Ez a félelem átáramlik minden mentális tevékenységeden, és kihat minden hozzád érkező gondolatra, és nyilvánvalóan megjelenik minden kapcsolatodban is. A kapcsolatokban ez a félelem általában úgy nyilvánul meg, mint az attól való félelem, hogy nem szeretnek, nem fogadnak el. Félünk, hogy bántani fognak, megtámadnak, elutasítanak, és ezért egyfolytában félünk Istentől.

Mi az, amit megpróbálunk megvédeni? Mi az, amitől annyira félünk, hogy elveszítjük? Rá fogsz jönni arra, hogy nincs semmi megfogható vagy valódi jelen. Ez csak egy illuzórikus identitás, amit az elme talált ki. Az elme létrehozza ezt a látszólagos identitást,  belefeledkezik, és ez folyamatosan fenntartja azt, és minden lélektani folyamat erre megalapozva jön létre. Emiatt működik az elme szakadatlan.

Ha megszűnne a működése, akkor nem volna képes az elme fenntartani azt az identitást, mivel maga az identitás, a lélektani létező érzete, csakis az elme működése által születik meg. Amíg az elme tovább működik, addig az illúzió megmarad. Az elme mozgásban marad, hogy fenntartsa ezt az illúziót. Az összes félelmünk ebbe az identitás elvesztésének félelmébe összegződik.

Minden lélektani identitás alapvetően egy illúzió vagy elképzelés, melyet az elme hoz létre, és tart fenn. Ez megteremt egy olyan igyekvést, ami arra irányul, hogy tökéletessé tegyük magunkat. Miért mondjuk ezt? Lehetetlen ragaszkodnunk ehhez az elkülönült identitásunkhoz, mivel az elme nem a MI elménk, hanem csak az emberi elme.

Nem vagy felelős semmilyen gondolatért és érzésért, így vajon hogy lehetne egy valódi lélektani identitásod? Nem lehet egy különálló identitásod. Ha nem vagy felelős valamiért, akkor hogyan tarthatnád azt fenn? Úgy gondolod, uralkodik feletted ez az identitás.  Ez az illúzió tart fogságban téged, mely minden félelem forrása.

Az összes lélektani identitás a magunkról alkotott elképzelésünkből ered. Kigondoljuk, hogy mik is vagyunk, és erről egy képet alkotunk. A társadalom, a vallás, a neveltetés kondicionált minket. Mindezek arra kényszerítenek, hogy úgynevezett „jó emberek” legyünk, és ezért arra kényszerülünk, hogy fenntartsuk ezeket a magunkról kialakított jó elképzeléseinket. Igyekszünk megvédeni magunkat, és amint ez beidegződik, hatalmas félelem alakul ki bennünk.

Titokban elnyomjuk az úgynevezett „ördögi” részünket. Folyamatosan megpróbálunk szép dolgokat kivetíteni magunkról, és amint ehhez az elképzeléshez való ragaszkodás beidegződik, hatalmas félelem jelenik meg bennünk, mivel az életben és a kapcsolatokban előforduló események fenyegetést jelentenek erre a magunkról kialakított elképzelésre.

Nem tudod megengedni az életnek, hogy természetes módon áramoljon. Állandóan igyekszel valami olyasmi lenni, ami nem vagy. Ha valóban megfigyeled a félelmeidet és a benned felmerülő kérdéseket, felfedezed, hogy sosem a másiktól féltél, vagy magától a helyzettől, vagy a jövőtől. Az elme mondja ezt: „félek a jövőtől”, „félek ettől az embertől”. Amikor nyugodttá válsz, befelé figyelve kérdezd meg: „mitől is félek valójában?”

Csakis attól félünk, hogy elveszítjük a magunkról felépített képet, azt, amiről azt gondoljuk, hogy azok mi vagyunk. Nem a másiktól félünk. Ha valaki megjelenik, akkor az elképzelés sebezhetővé válik. Látjuk, hogy valami történni fog a jövőben, és félünk, hogy kudarcot vallunk, mert a kudarc miatt lehet, hogy meg kell látnunk azt az oldalunkat, amit nem akarunk látni. Minden általad tapasztalt esemény az önmagadról kialakított képnek az elvesztésétől való félelemmel van tele.

Tehát a félelem felszabadításának folyamata a belső őszinteséggel kezdődik. Amíg hiszünk ezekben a magunkról kialakított elképzelésekben, addig nem tudunk elmenekülni a félelem elől, mivel tudattalanul folyamatosan ezt a képet igyekszünk védelmezni. A belső integritás azzal kezdődik, hogy tudatába kerülök annak, hogy ki is vagyok. Tényleg az a személy vagyok, akinek hiszem magam?

Sokszor aminek gondoljuk magunkat, és amik valójában vagyunk, nagyon távol állnak egymástól. Amikor elkezdünk tudatába kerülni annak, amik valójában vagyunk, felfedjük az elme trükkjeit. Minél többet gyakorlod ezt a tudatosságot, és minél inkább felfedezed az igazságot önmagadról, azt találod, hogy nincs több okod a félelemre.

Amikor az igazságban létezünk, nincs mit elveszítenünk. Csak akkor fogsz félni, amikor a valótlan képek fogva tartanak, és félsz, hogy elvesztesz valamit.

Ezért, ha az igazságban létezel, önmagad lehetsz, nem kell attól félned, hogy elveszítesz valamit, nem kell megkísérelned védelmezni valamit, és nem kell megpróbálnod a kapcsolatokban valami olyannak lenni vagy valami olyanná válni, ami nem te vagy. A valami mássá válás törekvésének folyamatában elmélyíted az elkülönülésedet az elképzelés fenntartásával. Minél inkább ragaszkodsz ehhez az elképzeléshez, annál több félelmet tapasztalsz meg, mivel elválasztódottnak érzed magad a körülötted lévő emberektől. Minél inkább ragaszkodsz, annál nagyobb félelmet birtokolsz.

Az első lépés az egység felé az a fajta belső őszinteség, amikor ráébredsz, hogy ki is vagy valójában. Mi elől próbálunk elszaladni? Van valami belül, ami elől szeretnénk távol maradni, valami, amit csúnyának találunk, ezért megpróbáljuk eltakarni, és elfutni előle. A menekvés folyamata maga a félelem. Ez egy háború a saját igazságoddal. Bármikor, amikor háborúzol a saját igazságoddal, kérlek, tudj róla, hogy félsz.  A félelem csak akkor hagy alább, amikor kiegyezel ezzel az igazsággal.

Gondolkodj el ezen csukott szemmel! Kérdezd meg magad: „Valóban önmagam vagyok, vagy azt erőltetem magamra, hogy valami más legyek?”, „Igyekszem megvédeni a magamról kialakított elképzelésemet?”, „El tudom fogadni magam úgy, ahogy vagyok, a hibáimmal, az élethelyzeteimmel?”, „Elfogadom magam azzal az igazsággal, ami vagyok, vagy pedig folyamatosan igyekszem megvédeni magam egy másik valóságban?” Ahányszor megpróbálod megvédeni az identitásodat, egy furcsa kényelmetlenséget fogsz tapasztalni, és ez a félelem. Kérdezd meg magad az életedben található félelmekről. Vajon valóban félsz valamitől, vagy csak attól félsz, hogy elveszíted azt, amihez az elméd ragaszkodik?

Kérdések és válaszok :

K1: Egy kényelmetlen helyzetbe kerültem. Furának éreztem a gyomromat, és féltem. Elmentem áldásért, hogy jobban legyek, de ez nem történt meg. Mit tehetnék?

V1: Csakis egy megoldás van a belső kényelmetlen érzetre. Maradj ezzel az érzéssel, tartsd rajta a fókuszodat, anélkül, hogy megpróbálnád megváltoztatni vagy elmenekülni előle. Bármikor, amikor kellemetlenül érezzük magunkat, az elmében megjelenik egy késztetés, hogy elmozduljon belőle, és boldogságot, szeretetet vagy szépséget tapasztaljon inkább. A kondicionáltságból ered, hogy a szeretet és az öröm az, melyekre törekednünk kell. Évszázadok óta arra vagyunk programozva, hogy elutasítsuk az úgynevezett negatív tapasztalásokat. Amikor megpróbálunk elmenekülni előlük, a kényelmetlen érzetünket felerősítjük, és még többet hozunk létre belőle.

Emiatt mondja azt AmmaBhagavan, hogy maradj a tapasztalásoddal. Ha így teszünk, valami hihetetlen fog történni. Ha bármilyen negatív töltetet feloldasz, békét, örömöt, nyugalmat és az életed átalakulását tapasztalhatod meg.

K2: Próbálom megtapasztalni az érzelmeimet, de semmi sem változik, nem fejlődöm. Hogyan tapasztalhatnék áttörést?

V2: Amikor belekerülünk a tapasztalás folyamatába, azt hisszük, hogy valami csodálatos állapotba fogunk  elmozdulni. Az elme máris elképzel egy áttörést, és egy emelkedett örömérzékelést. Mindez kimozdít téged a tapasztalás folyamatából. Rá kell ébredned arra, hogy nem lényeges a jövőre fókuszálni. Nem képzelheted el a boldogságot. Az elmozdít téged a tapasztalás folyamatából. Csak lásd meg a jelenlegi állapotodat, és maradj vele.

Azért próbálsz előre tekinteni minden egyes alkalommal, amikor fájdalmas tapasztalásban van részed, mert elveszettnek érzed magad, nincs semmi előtted, és az elme szeretne találni valami olyasmit, ami előtte, a jövőben van. Amikor a félelemmel maradsz, az olyan, mintha le lennél kapcsolva, mintha nem látnád világosan, hogy mi fog történni veled. Magányosnak érezheted magad, és ez az, amiben benne kell lenned, amivel együtt kell maradnod, és meg kell figyelned, hogy az elme miként igyekszik lerázni magáról a tapasztalást.

Ha képes vagy megtenni ezt, és el tudsz merülni a félelemben, akkor bekövetkezik az áttörés. Az áttörés most történik meg, és nem majd valamikor a jövőben. A félelemmel maradás képessége AZ áttörés. A bekövetkező öröm az nem az áttörés. Az Egység Áldás segíteni fog neked.

Forrás: O & O Academy

Magyar forrás: https://vonakitti.com/2018/10/10/a-felelem-felszabaditasa/ ‎

ITT TALÁLSZ EGYSÉG FELÉBREDÉS KURZUSOKAT – DEEKSHA-ADÓ AVATÁSOKAT VELEM ÉS BŐVEBB INFORMÁCIÓKAT A DEEKSHÁRÓL