Simone Milasas – Hogyan lehet abbahagyni annak blokkolását, amit kérsz?

SIMONE MILASAS
Hogyan lehet abbahagyni annak blokkolását, amit kérsz?

A VIDEÓ LEÍRATÁNAK MAGYAR FORDÍTÁSA:

Gary Douglas befordult a sarkon, rám nézett, és azt mondta: „Tudod, mit? Sokkal jobb helyzetben lennél, ha nyitottabb lennél a befogadásra. Több pénzt keresnél, jobban szórakoznál, az üzleted is jobban menne, tudod, az életed könnyebb lenne.” Ránéztem, és azt gondoltam: „Fogalmad sincs arról, mi zajlik most az életemben.”

Szóval csak annyit mondtam: „Na ja, mindegy”, és egyáltalán nem vettem komolyan. Azon az estén pedig rettenetesen fáradt voltam. Sydneyben voltam egy barátomnál.

Hazamentem, és itt csak ennek a férfinak a hangját hallottam, Gary hangját, ami újra és újra visszhangzott a fejemben. Másnap bementem hozzá, és gyakorlatilag kezemet csípőre téve odaléptem hozzá. Azt mondtam: „Van egy kérdésem hozzád.”

Azt mondtam: „Tegnap azt mondtad nekem, hogy sokkal jobb helyzetben lennék, ha nyitottabb lennék a befogadásra.” Ő rám nézett, és azt mondta: „Igen.” Erre én: „Nem hittem, hogy szabadna.”

Számomra ez teljesen felforgatta a dolgok menetét. Tudod, éltem az életemet, és csak úgy robogtam ezen az úton. És hirtelen olyan volt, mintha: „Hű, most azt mondod, hogy van választásom.”

Látjuk is. Ha megkérdezlek: képzeld el a legjobb napot, ami valaha is lehetne, ugye? Képzeld el a legjobb napot, ami valaha is lehetne! És elkezded meghatározni.

Elkezdesz gondolkodni: „Ó, ilyen lenne az időjárás. Az emberek az életemben, tudod, a könnyedség vagy a boldogság, vagy bármi más.” Olyan, mintha elkezdenéd egy kicsit irányítani (kontrollálni) a dolgokat, vagy néhányatok esetében nagyon is irányítani.

És elkezded meghatározni. Megkérdezlek: mi jelenhetne meg a képzeleted határain túl? Mintha valóban átlépnél a képzeleted határain, mi más lenne még lehetséges? A varázslat pedig mindenhol körülvesz minket. Mi magunk vagyunk a varázslat.

És olyan gyakran látom, hogy az emberek valahogy így reagálnak: „Ó, hát, tudod, az varázslat volt, ami megjelent, és kívül van rajtad.” Hadd mondjak valamit. A világ egyik legnagyobb csodája az, hogy a csoda maga a varázslat.

És az a csoda, hogy te létezel, az, hogy önmagad vagy. Amikor felkelsz, és egész nap, egész életedben önmagad vagy, akkor magadért választasz. Ez egy csoda.

Oké, mi 2 lábon járó, beszélő csodák vagyunk. És amikor elkezdjük elhinni, tudod, nem is tudom, ezt a valóságot, a baromságait, a traumákat és a drámákat. És olyan, hogy: „Ó, tudod, milyen problémát találhatnék ki ma?” És az összes ilyen baromságot, akkor nem vagyunk önmagunk.

Nem vagyunk az a csoda. Nem vagyunk az a varázslat, amivé válhatnánk. Pedig olyan átkozottul varázslatosak vagyunk, hogy rendelkezünk azzal a varázslattal, amit hajlandónak kell lenned befogadni.

És, tudod, a befogadás egy igazán… tudom, hogy ez sok ember számára nagy dolog, de ez volt az egyik első beszélgetésem Gary Douglas-szal. Lehet, hogy hallottál már erről. Találkoztam vele.

Hallottam már az Access Consciousness-ről. Én… nem… még nem futtattam a Bars-t, vagy ilyesmit. De egy elme, test és lélek fesztiválon voltam, és hallottam róla.

Tudtam, hogy létezik. Ismertem ezt a facilitátort. És akkor Gary Douglas befordult a sarkon.

Bemutattak neki, én meg valahogy megöleltem, aztán rögtön visszahúztam magam. Ő rám nézett, és azt mondta: „Tudod, mit?

Sokkal jobb helyzetben lennél, ha nyitottabb lennél a befogadásra. Azt mondta: „Több pénzt keresnél.”

Jobban szórakoznál. Jobb lenne az üzleted. Tudod, könnyebb lenne az életed.”

Ránéztem, és azt gondoltam: „Fogalmad sincs arról, mi zajlik most az életemben.” Épp nemrég halt meg egy nagyon jó barátom. Teljesen összetörtem.

Olyan morcos voltam, és dühös a világra. De az, hogy ő meghalt, tudod, ilyen fiatalon, és ilyen hirtelen, és bla, bla, bla. Szóval ránéztem, és csak annyit mondtam: „Na ja”, és egyenesen elutasítottam.

Próbáld csak elutasítani Gary Douglas-t és az Access Consciousness-t. Próbáld csak elutasítani a tudatosságot. Tudod, ha valami mást kérsz, és valami mást keresel, az valahogy a szemed elé kerül.

Aznap este tehát rettenetesen fáradt voltam. Sydneyben voltam egy barátomnál. Hazamentem, és itt csak ennek a férfinak a hangját hallottam, Gary hangját, ami újra és újra visszhangzott a fejemben, hogy sokkal jobb helyzetben lennék, ha nyitott lennék a fogadásra.

Szóval ahogy ő is, tudod, mondta: ez az én választásom. Választhatom azt, hogy befogadok, vagy azt, hogy nem fogadok be. És én éppen akkor úgy döntöttem, hogy morcos, dühös, frusztrált, irányító és parancsolgató leszek, meg mindenféle ilyesmi, tudod.

Szóval alig aludtam aznap éjjel, másnap bementem hozzá, és gyakorlatilag kezemet csípőre téve vonultam oda hozzá. Ő rám nézett, és megkérdezte, hogy vagyok. Én pedig azt mondtam: „Nos, van egy kérdésem hozzád.”

Azt mondtam: „Tegnap azt mondtad, hogy sokkal jobb lenne a helyzetem, ha nyitott lennék a befogadásra.” Ő rám nézett, és azt mondta: „Igen.” Erre én: „Nem hittem, hogy ezt szabad.”

És rájöttem, hogy ez az én nézőpontom volt. Nem hittem, hogy szabad lenne befogadnom. Nem tanítottak meg befogadni.

Tudod, sok embert nem tanítanak meg arra, hogy befogadjon. Úgy értem, hogy mindent befogadjon. Számomra ez teljesen, tudod, ahogy szeretem leírni, felforgatta a dolgok rendjét.

Tudod, itt élem az életemet, ezen az úton haladok. És hirtelen olyan volt, hogy: „Hű, most azt mondod, hogy van választásom, hogy befogadjak.” Elkezdtem befogadni.

Ez rengeteg új lehetőséget nyitott meg számomra. Ó, igen, az én irányításomon (kontrollomon) kívül, anélkül, hogy megpróbálnám kitalálni. Szóval megkérdeztem: „Oké, fogalmam sincs, milyen ez.”

Mintha le tudnám betűzni neked a szót, de fogalmam sincs, miről szól. Fogalmam sincs, mi is az a befogadás. Szóval elkezdtem több kérdést feltenni a befogadásról, és elkezdtem felfedezni, azt hiszem.

És még mindig ezt csinálom. És még mindig ilyen vagyok. És egyre nagyobb és nagyszerűbb lesz, és, tudod, szórakoztatóbb, könnyedebb minden, amit választok.

Például hány dolgot kérsz valójában? Vagy már eldöntötted, hogy nem fog összejönni? Mi lenne, ha ma gyakorolnál, és három-öt dolgot kérnél, amiről úgy gondolod, vagy eldöntötted, hogy nem fog és nem is tud megjelenni? Oké. Tehát minden olyan esetben, amikor eldöntötted, hogy valami nem jelenhet meg, semmisítsd meg és töröld ki azt a nézőpontot: helyes, helytelen, jó, rossz, POD POC, mind a 100, rövidek, fiúk, POVADok, teremtések, alapok és túlontúl. Ez az Access Consciousness Tisztító Mondata, hölgyeim és uraim, amelyet a theclearingstatement.com oldalon találhattok meg.

Mi lenne, ha a kérésről lenne szó? Mi lenne, ha a kérdezésről lenne szó? Úgy értem, épp ma reggel beszéltem valakivel, és arról beszéltem, milyen gyorsan hajlamosak vagyunk – azt hiszem – elutasítani, amikor valamit kérünk, és az meg is valósul.

Például, nem is tudom, talán épp autóval utaztok, leparkoltok valahol, és elfelejtettétek az esernyőt, esik az eső, és azt mondjátok: „Ó, tudod”, és így szórakoztok magatokkal, hogy: „Hé, univerzum, tudod, időjárás, abbahagynád az esést, amíg átfutok az autómtól idáig?”, és abbahagyja az esést? Tényleg elismered ezt, vagy azt mondod: „Á, ez csak véletlen? Ez nem történhet meg.” De igen, megtörténhet. Tényleg megtörténhet.

Amikor kérsz valamit, és azt mondod az univerzumnak: „Univerzum, kérlek, mutass ma nekem valami szépet!” Ezek olyan kérdések, amelyeket minden nap feltehetsz. Univerzum, mutass nekem valami szépet!

Miért ne? Kérdezd meg! De itt van a lényeg: hajlandó vagy-e befogadni?

*******************

A BEJEGYZÉS MAGÁNFORDÍTÁS!
Nem másolható ki csak a közvetlen linkkel osztható tovább!

Fordította:
Vona Kitti CF
(Minősített Access Consciousness® Facilitátor)

Cikk angolul (forrásom):
kattints IDE

ITT TALÁLSZ PROGRAMOKAT VELEM: