KALANDJAIM A ZSÍRSEJTJEIMMEL
Írta: Vona Kitti CF
Évekkel ezelőtt ez a téma még annyira nem volt központi szerepben nálam. Nem foglalkoztam azzal, hogy mennyire vagyok vékony vagy vastag. Bár így utólag visszanézve mindig ítélkeztem a testem felett, hogy vastagabbak a csontjaim, mint másoknak, de amíg fiatalabb voltam és sportoltam, sokszor nagyon aktívan heti 3-4 alkalommal is addig ez egyáltalán nem érdekelt. Főleg azért, mert XS-S-M ruhákat hordtam és ezzel teljesen elégedett voltam. Ez a mai világ normái szerint vékony, vonzó és ideális testnek számít. Aztán történt egy kis baleset. Egy táncos éjszakán ugrottam egyet és nem a legideálisabb módon értem talajt, mert a bal bokám befordult alám, ami másnapra hatalmasra dagadt és hetekig sántikáltam vele. Annyira megsérült, hogy végül 8 hónapig tartott a teljes gyógyulás, amíg újra akár sarokülésben is tudtam ülni. Közben a sportra szánt esték beteltek munkával és egyéb programokkal, ami úgy is maradt, és néhány hónap után aktiválódtak a jó kis hitrendszerek:
– ülök egész nap = hízás
– eszek = hízás
– nem mozgok = hízás
És minden felborult az éltemben, mint egy lavina és elkezdődtek a kalandjaim a zsírsejtjeimmel.
Na nem mondom, plusz több mint 15 kilóval ez nem tűnt akkor még ennyire mókásnak, ahogy már ma beszélek róla, és akkor nem is gondoltam, hogy ez mekkora hozzájárulás lesz az életemhez csak kétségbeesve próbáltam megszabadulni a fölösleges kilóktól. A kétségbeesésemmel egyenes arányban költöttem el végül szó szerint milliókat bogyókra, masszázsokra, gépekre és mindenféle gyors eredményt ígérő csodadolgokra, ami természetesen lehet, hogy van, akinek működik, de nekem nem működtek. Minél inkább azon voltam, hogy vékonyabb legyek és fogyjak, mintha a mantrám pont az ellenkezőjeként hatott volna, és csak jöttek-jöttek a kilók. Ideig óráig láttam változást és voltak eredmények, de aztán minden visszakúszott rám.
Amikor már azt hittem, hogy nincs remény, és kezdtem feladni és beletörődni, és minden belső érzésemmel ellentétesen mondogatni, hogy tökéltes vagyok így is és a hasonló csodadolgokat, amiket akkor szokott elővenni az ember, amikor inkább keres valami „mesét” magának csak, hogy könnyebb legyen a lelke… berobbant az éltembe Gary Douglas és Dain Heer Fogyás Klinika hívása.
Annyira megörültem, hiszen úgy éreztem, mintha ezt nekem találták volna ki… és tényleg. 24 hívás volt 12 hónap alatt, és elindult a kaland… tényleg ’A’ kaland a zsírsejtjeimmel.
Hihetetlenül hálás vagyok mai napig a sok felismerésemért, és bár nem fogytam vissza XS-es és S-es méretre, csak M-esre 😉 (haha), de visszanézve ma sokkal-sokkal elégedettebb vagyok a testemmel, és sokkal inkább vagyok megengedésben és elfogadásban vele, mint valaha voltam.
Most már közel 2 éve élem és adom át kurzusokon, hogy hogyan éljünk egységközösségben a testünkkel, és az utazás folytatódik, és csak jönnek és jönnek az újabb és újabb megtapasztalások és felismerések a témában.
Korábban más módszerekben nem nagyon hallottam arról, hogy mit jelent az egységközösség a testünkkel. Ebben nagyon új volt számomra az Access nézőpontja. Erről írtam is már egy cikket, ami röviden összefoglalja a témát. Ezt itt olvashatjátok: https://vonakitti.com/2019/02/26/hogyan-kerulj-egysegkozossegben-a-testeddel/
De szerettem volna írni a saját tapasztalataimról is nektek arról, hogy miket ismertem fel magam számára és mi volt, ami elindította a változást, a fogyást és az elfogadást, az igazi megengedést a testemmel és az életemmel. Ha nem is tudom az összes felismerésemet csak tényleg néhányat leírni most gyorsan nektek, de íme néhány:
Az első felismerésem az étkezésem megváltozása volt, és az étellel való kapcsolatom kialakítása.
A balesetem előtt mindig össze-vissza ettem. Nem érdekelt, hogy reggelizek-e, hogy egy nap egyszer vagy ötször eszek éppen, hogy édeset eszek-e egész nap vagy sósat, egyszerűen ettem azt, amit kívántam. Viszont a bokasérülésem után ez megváltozott, mert a munkám is rendszeresebb lett és jöttek a hitrendszerek és a nézőpontok. Reggel ennem kell munkakezdés előtt, mert, ha nem eszek későn lesz az ebéd. Ebédelnem muszáj, mert, ha nem ebédelek akkor későn lesz a vacsora. Az esti programok után pedig jaj annyira régen volt már az ebéd, és ha nem eszek éjjel arra fogok kelni, hogy éhes leszek. Szóval az életem egy folyamatos menetrendszerű evéssé vált, hogy megelőzzek és elkerüljek valami olyat, ami lehet meg sem történt volna.
Elkezdtem használni a Gary által javasoltakat, hogy ne elméből találjam ki mire van szüksége a testemnek, hanem kérdezzem a testemet. Kérdezzem minden étellel kapcsolatban, hogy szeretné-e megenni, és minden falatnál, hogy kér-e még. És ma már újra van, hogy napokig nem eszek csak pár falatot, majd a fél boltot hazacipelem, hogy felfaljam. Flow and freedom in eating! – Áramlás és szabadság az evésben! Ez lett az egyik szlogenem. Így lettem kulináris intuitív élvezet evő újra, aki néha az édességgel kezdi a menüsort!
A második felismerésem a családi minták elengedése volt.
Gyerekkoromtól hallgattam, hogy a nagymamám alakját örököltem, akinek vastagok a csontjai, és gyerekkoromban hallgattam az édesanyám tipikus női aggodalmait a testsúlya miatt. Vigyázz az alakodra, ne egyél sokat, ne egyél többet. Ahogy a témám lett az elhízás és a súlyproblémák, megjelentek a mondatok és az aggodalmak a fejemben, amiket hallottam és amiket gyerekként őrültségnek tartottam, de ugyanúgy mantráztam aztán én is magamnak, és ugyanúgy aggódtam, ahogy azt otthon láttam. Ezeket visszaküldtem, töröltem és tisztítottam, mert eszemben sincs mások nézőpontja alapján teremteni a testem. Eszembe sincs rendszerekben és struktúrákban gondolkodni és számolgatni a kalóriákat és szénhidrátokat. Ha nem én kontrollálom az evést, hanem hagyom, hogy a testem akkor és azt egyen, amit akar semmi szükség figyelnem ezekre.
A harmadik nagy felismerésem az volt, hogy egyre több energiára volt szükségem, ahogy egyre többen lettek körülöttem.
Ahogy egyre több ember lett körülöttem az is közrejátszott a hízásomban, hogy táplálni tudjak másokat tartalékokat halmoztam fel. Szó szerint az zajlott le bennem, ha erős a testem, strampabb többet bírok, többet adhatok. Fontos volt, hogy elengedjek mindent és mindenkit, aki szívta az energiáim és akinek én adtam, és belekerültünk ebbe az ördögi körforgásba ezáltal. Ezzel párhuzamosan persze fel kellett adnom minden megmentő és önfeláldozó hitrendszeremet és át kellett gondolnom, hogy mit is jelent támogatni másokat a folyamataikban és hozzájárulásnak lenni.
Sok-sok más felismerésem is volt még, amiket az új fogyással kapcsolatos Súlytalanság Könnyedén kurzusomon szeretnék megosztani veletek, merítve azokból a témakörökből is, amik Gary és Dain Fogyás Klinika hívásán jött fel! Közel 60 fő témakörrel foglalkoztunk a témában. Hihetetlen, hogy mennyire összetett, és amúgy az egész világot érintő témakör. Hogy hányan használják a testüket vagy teremtik a testüket mindenféle dolgok, tényezők, rávetítések alapján.
Az egyik legkomplexebb és legtanulságosabb téma, és az egyik legnagyobb hozzájárulás lehet az életünkhöz az Egységközösség a testünkkel megélése!
Várlak téged is a közös kalandra a zsírsejtjeinkkel! Teremtsük meg a nekünk működő testet és életet! 🙂
(Megjegyzés: A témakör izgalmas lehet azoknak is, akik nem tudnak hízni, a téma ugyanazt csak a másik végletből.)
Ha bővebben és mélyebben is érdekel a téma, akkor
VÁRLAK AZ 1 NAPOS TEMATIKUS KURZUSOMRA A TÉMÁBAN
SÚLYTALANSÁG KÖNNYEDÉN
Részletekért kattints ide: https://vonakitti.com/access-1-napos-tematikus-kurzusok/
Forrás: https://vonakitti.com/2019/03/18/kalandjaim-a-zsirsejtjeimmel/
Képek: www.123rf.com – jogtiszta vásárolt képek
Írta: Vona Kitti CF (Minősített Access Consciousness® Facilitátor)
HA MÉLYEBBEN MEGISMERKEDNÉL AZ ACCESS CONSCIOUSNESS® MÓDSZERÉVEL ÉS MÉG TÖBB ESZKÖZZEL, AKKOR ITT TALÁLSZ PROGRAMOKAT VELEM
(Access Bars®, Testkezelések, Facelift®, 4 napos Alapozó®, Tisztító esték)
Jogi nyilatkozat: A fenti cikk a szerző kizárólagos tulajdona. Másolása a forrás pontos feltüntetéssel és szerzői jóváhagyással sem lehetséges! A cikk átmásolása saját oldalra vagy közösségi médiára jogi következményekkel járhat, mely karakterenként 5.000 Ft!